Ma két, szellemében kapcsolódó témánk van. Elsőként a Tédzsabindu Upanisádról hallhatnak egy összeállítást, amit egy vrindávani történet követ majd. Mindkettő Szilágyi Márta összeállítása és fordítása.
Az Upanisádok az ó-ind védikus irodalom részei, hosszabb-rövidebb filozófiai értekezések. Upanisad jelentése „közel-ülés”. Azt jelenti, hogy titkos tanításokról van szó, amelyeket csak az kaphat meg, aki „közel ül” a tanítómesteréhez.
2-300 Upanisadot tartunk számon. Pontosabban nem lehet megmondani, mert az egyes filozófiai iskolák nem ugyanazokat az írásokat ismerik el Upanisadoknak, és ilyen címet viselő írások ma is keletkezhetnek.
Mit tanítanak az Upanisadok?
A nyugati értelmezők számára gyakran zavarosnak tűnnek ezek a szövegek. Valóban könnyen elveszhetünk a részletekben, mivel az Upanisádok a spiritualitás minden témáját érintik, de gyakran csupán egy-egy rejtélyes megjegyzés erejéig. Tanítások százainak legfontosabb vagy legérdekesebb részleteit őrzik ezek az írások, de sokkal inkább jegyzetek, jegyzőkönyvek, mint szerkesztett művek.
A megértéshez fontos segítséget kapunk a nagy vaisnava gurutól, Rámánudzsától, aki a 12. században élt Dél-Indiában. A nyugati tudósokkal szemben ő nem az ellentmondásokat keresi, hanem a közös célokat és alapokat.
Az Upanisadok három alapvető témát járnak körül:
- a keresőnek önmagát (önvalóját, az egyéni lelket) és a Legfelsőbbet egyaránt meg kell ismernie,
- a megismerés módja a meditáció és az önzetlen szolgálat,
- a helyesen végzett meditáció és szolgálat elvezetnek a Legfelsőbb megvalósításhoz.
Rámánudzsa
Rámánudzsa is elismerni, hogy van néhány dolog, ami megnehezíti az Upanisadok megértését. Az egységes értelmezés sikerességét alapvetően megszabja, hogy miként realizáljuk a Brahmannak, Legfelsőbbnek, Istennek nevezett transzcendens valóság, az egyéni lélek és a teremtett világ kapcsolatát. Vannak írások, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a világ csupán látszat, mások meg inkább azt, hogy nagyon is valódi, és külön áll Istentől. Ezekre a különbségekre ellentétes következtetéseket valló filozófia iskolák alapozódtak az évezredek során.
Rámánudzsa jelentős teljesítménye, hogy felülemelkedett a szektás nézeteltéréseken, és a vitás kérdéseket a megértés olyan magas szintjére emelte, amelyen a látszólagos különbségek többé nem számítanak. Így ír:
„Elismerjük az egységet, mert egyedül Brahman (Isten) létezik, és minden egyéb az Ő megjelenési formája.
Elismerjük az egységet és a különbözőséget, mert minden anyagi és lelki létező az Ő megjelenési formájaként, a különbözőség által minősítetten létezik.
Elismerjük a különbözőséget, mert az egyéni lélek, a világ és a Legfelsőbb Úr valóban különböznek a formák és a tulajdonságok megnyilvánulása mértékében, és a jellemzőiket nem osztják meg egymással kölcsönösen.”
„Isten nem közvetlenül, hanem különféle energiáin keresztül cselekszik.” (Svetasvatara Upanisád)
„Az ember forduljon egy hiteles lelki tanítómesterhez, ha meg akarja érteni a transzcendentális tudományt” (Mundaka Upanisád)
„Szánalomra méltó ember az, aki nem oldja meg az élet bonyodalmait, és gy a kutyákhoz és macskákhoz hasonlóan hagyja el ezt a világot, anélkül, hogy megértené az önmegvalósítás tudományát.„” (Brihadáranjaka Upanisád)
„Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökkévaló, és Ő a fenntartója a világ megszámlálhatatlan, szintén örökkévaló élőlényének. Teljes, tudatos megnyilvánulásában az élőlények szívében is létezik. Kizárólag csak azok a szentek tudják elérni a tökéletes és örökkévaló békét, akik a szívükben is, és kívül is látják ugyanazt a Legfelsőbb Urat.” (Katha Upanisád)
„A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élő és élettelen felett. Ezért az embernek csak azokat a szükséges dolgokat szabad elfogadnia, amelyeket neki tettek félre, és minden mást kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak.” (Isa Upanisád)
A gyöngyök története
Az Upanisádok filozofikusan beszélnek Istenről, akit megjelenése és cselekedetei szerint különféle neveken említenek. Amikor mindent átható valóságként gondolunk rá, akkor Brahmannak nevezik, amikor a világ fenntartójaként vagy éppen a szívben megnyilvánuló istenként beszélünk róla, akkor Visnu és Paramátma, s amikor személyes formájában láthatjuk, akkor Krisna vagy Góvinda a neve.
A filozófiai megértés elvezet Isten tudatos kutatásához. A meditáció feltárja az Istenhez vezető utat. És amikor valódi vonzalom, szeretet alakul ki Isten iránt, amit bhaktinak neveznek, akkor tárulhat fel Isten lénye személyként.
Még egy vrindávani történet is van a mai adásban, ami a személyként szeretett istenről szól. Vrindávanban töltötte gyermekkorát ötezer év előtti földi megjelenésében Krisna, aki minden hindu számára azonos a Legfelsőbbel. Vrindávan lakói felfokozott érzésekkel, baráti, szülői és szeretői vonzalommal tekintenek Krisnára, s bár igazában tudják, hogy ő az abszolút isteni személy, szeretetükben erről mindig megfeledkeznek. Ezek a történetek a tiszta bhaktiről, a megtisztult istenszeretetről szólnak.