Ma végzetes építkezésekről lesz szó, Szilágyi Márta összeállításában.
Szilágyi Márta rendkívüli munkát végzett az utóbbi évtizedben: a hindu, elsősorban vaisnava irodalom műveinek százait fordította le, köztük a teljes Mahábharatát. Megszámlálhatatlan esszét, verset, rádióműsort és tanulmányt is írt. Ma is nagy kitartóan dolgozik, közel a hetvenhez. Amit ő létrehozott, annak csak töredéke láthatott eddig napvilágot, és az utána következők számára ad majd munkát. Leginkább az interneten, köztük a magyar Bhaktipédia oldalon olvashatók fordításai, jó néhány írását pedig az elmúlt évtizedben műsoraimban hallhatták.
Szilágyi Márta egy kötetnyi tanulmány sorozatot készített azokról az irodalmi és kulturális párhuzamokról, amelyek az indiai, az egyéb keleti, az európai (magyar, skandináv, kelta, német stb.) kulturális hagyatékban fellelhetők. Ezek a párhuzamok néha direkt kapcsolatot mutatnak, néha csak a témaválasztás mutat egyezést. E tanulmányok célja nem tudományos, nem annak bizonyítása, hogy miként hatottak egymásra a kultúrák, mégis kirajzolódik egy kép arról, ahogy a legősibb védikus történetek, nevek megjelennek a világ különböző pontjain a történelem évezredei során. Mint az írott történelem talán legrégebbi forrásai, a Védák egy olyan ősi világról beszélnek, ami kultúrájában egységes volt, s amely a népvándorlások során újabb kultúrák alapját teremtette meg.
A párhuzamok egy másik érdekes megjelenése más természetű. A kései kor történetmondói új művek létrehozásához kapnak ihletet régi történetekből, s ennek során megírják a maguk változatát. Ezek a párhuzamok felettébb érdekesek, és az író saját kulturális hagyományának felidézésével sokszor akaratlanul erősítik a közös forrás gondolatát.