Karácsony van, nem ekkor szoktunk Indiára gondolni, pedig India üzenete egyáltalán nincs távol a karácsony szellemétől, mert ez is az isteni szeretetről, a belső békéről és az együttérzésről szól.
India és a kereszténység viszonya ellentmondásos. Indiában kevés keresztény vallású ember él, bár ott a kevés is több mint 25 millió embert jelent. A hindu vallású többség azonban nyitott Jézus üzenetére. Jézust Isten tiszta követének látják, kinek tanítása összhangban áll a Védák sok ezer éves bölcsességével. A keresztény ember azonban elsősorban erőszakos és felsőbbrendűséget követelő hódítóként jelent meg Indiában. De igazából nem is korrekt ebben az esetben a keresztény megjelölés, legyen csak európai, fehér vagy nyugati. Talán nem baj, ha most erre is gondolunk: mit jelent a mi civilizációnk e távoli népekre. Még ma is nagyon keveset tudunk arról, miként élnek, éreznek ezek az emberek.
Azért vannak néhányan, akik alapjaiban szeretnének változtatni ezen a viszonyon. Ilyen Telepy Ágnes is, aki egy különleges dániai tanárképző főiskolán tanul, amelynek a fő célja olyan nevelőket képezni, akik képesek a más kultúrájú közegben is eredményesen tanítani. Vele beszélgettem néhány napja, amikor Daramsalából felhívott.
Ha karácsony, akkor Örömóda. Az Atharva Védának egy része szinte folytatása Schiller költeményének, s amint hallani fogják, akár énekelni is lehetne Beethoven zenéjére.
Bizonyára emlékeznek Kodály Ádvent énekére. Kellemes meglepetés volt hallanom ugyanezt india zenészek előadásában.
S hogy megérezzük, hogyan ünneplik Indiában a karácsonyt, keresztény indiai zenékből válogattam néhányat.
Gondoljanak csak bele. Amikor mi gyertyát gyújtunk a karácsonyfán, s kint fúj a hideg szél, de hirtelen minden lecsendesül, Indiában még nyárias a meleg, s dobbal, tánccal köszöntik a kis Jézust, aki a jászolban kis kreol, fekete szemű kisbaba. Egy család vagyunk, fehér, barna, sárga és fekete, s kívánjuk azt, hogy ne csak az ünnepen legyen így.